Rudolf, a lázadó trónörökös A Bécs melletti Laxenburg palotában 1858. augusztus 21-én adott életet Erzsébet a trónörökösnek, aki születésekor a Rudolf Ferenc Károly József nevet kapta. A kis Rudolf nem épp szeretetteljes családi légkörben nőtt fel. Édesanyja súlyos lelki válsággal küzdött, gyermekei nevelését anyósa, Zsófia főhercegné sajátította ki, mondván: Sisi szinte még maga is gyermek. Ferenc József zárkózott természete és elfoglaltsága miatt nem tudott bizalmas viszonyt kialakítani a fiával. Rudolf élénk szellemű és kielégíthetetlen tudásszomjjal rendelkező ifjú volt. A katonai nevelés mellett jogot, művészetet és irodalmat tanult. Anyanyelvén kívül beszélt angolul, franciául, magyarul, lengyelül és csehül is. Sokat utazott, fogékonnyá vált a liberális eszmék iránt. Világszemlélete ellenkezett apja konzervatív gondolkodásával és elveivel, ezért Ferenc József háta mögött kezdett politizálni. Politikai vezércikkeit titokban, álnéven egy liberális lapba írta. Elhibázott házasság Szoknyavadász hírében állt, a korabeli pletykák szerint bolondultak érte a nők. Sógornője, Louise Coburg azt írta róla: „Több, mint szép, egyenesen csábító volt. Középtermetű és nagyon arányos, és bár törékenynek látszott, mégis erős volt. Tompa fényű arca érzelmes, zavarba ejtően nyílt volt. Mosolya nagy hatást gyakorolt az emberekre." A trónörökös 1881-ben nősült meg. Választása a belga királyi pár leányára, Stefániára esett. Ezzel a döntésével mindenkit meglepett, Sisi így nyilatkozott leendő menyéről: „Rudolf nem látszott nagyon boldognak, menyasszonya igen előnytelen benyomást tett… Sárga haja csak a feje tetején kezdődött. Olyan volt, mint egy albínó, kicsi, rossz pillantású, vörös szemekkel." A negatív fogadtatás ellenére a házasság első négy éve harmonikus és boldog volt, az idillt azonban fokozatosan felváltotta az ellenségeskedés. A konzervatív gondolkodású Stefánia nem tudott azonosulni férje haladó nézeteivel, nem lehetett méltó szellemi partnere. Stefánia kisebbségi komplexusát úgy próbálta palástolni, hogy mindig támadólag lépett fel férjével szemben. Rudolf végül teljesen elhidegült tőle. Ferenc Józsefben dühöt váltottak ki fia nézetei, ezért minden eszközzel megpróbálta távol tartani a trónörököst a kormányzati ügyektől, gyakran külföldi utazásokra küldte. Rudolf 1881-ben ismerkedett meg Moritz Szeps-szel, a szabadelvű Neues Wiener Tagblatt főszerkesztőjével, tőle szerezte be azokat a kül- és belpolitikai információkat, amelyektől apja elszigetelte. A császárt aggasztotta, hogy fia rokonszenvez a köztársaság útjára lépő Franciaországgal, hiszen ő a monarchikus államforma elkötelezett híve volt. Rudolf határozottan ellenezte a poroszokhoz való közeledést is. A császár annyira veszélyesnek tartotta fia nézeteit, hogy a bécsi titkosrendőrséggel figyeltette minden lépését. Vetsera Mária Családi viharok Rudolf 1887 végén szeretett bele a 17 éves Vetsera Mária bárónőbe. Megpróbálta rendezni magánéletét, levelet írt a szentszékhez, kérte a pápát, hogy érvénytelenítse házasságát. A kérelemről a császár is tudomást szerzett, és heves vitát folytatott a fiával. Rudolf szenvedélyes szerelmi viszonyát Ferenc József parancsára sem volt hajlandó megszakítani. Néhány nappal az apjával folytatott felzaklató vita után, 1889. január 28-án Mayerlingbe utazott. Ide érkezett Vetsera Mária is. Rudolf 29-én este arra kérte lakáját, Loscheket, hogy senkit, még a császárt se eressze be hozzá. Loschek később azt is vallotta, hogy a trónörökös hangokat vélt hallani az udvarban, amelyre ablakai nyíltak. Amikor a lakáj kinyitotta az ablakokat, két árnyalakot vélt látni vadászöltözékben, amit nem talált nyugtalanítónak, mivel másnap reggelre vadászatot terveztek. Különös, hogy a kastély őrizetlen volt, holott a trónörökös folyamatos rendőri védelem és megfigyelés alatt állt. Január 30-án reggel a lakáj kopogtatott a hálószoba ajtaján, de senki sem válaszolt. A hűséges komornyik végül Hoyos gróf, a trónörökös barátja jelenlétében 8 óra körül fejszével törte be a kulcsra zárt ajtót. A szobába benyomulva Rudolfot és Vetsera Máriát az ágyon fekve találták, mindkettőt élettelenül, vérbe fagyva. A szemtanúk öngyilkosságra gyanakodtak. Később sok volt az ellentmondás, pontatlanság Loschek és a nyomában a szobába siető udvaroncok vallomásai között. A rendező a trónörökösről – Rudolf politikai meggyőződése egy nagy európai állam létrehozása volt, pénzügyi, gazdasági közösséget szeretett volna egyenrangú nemzetek között. Ő volt a nagy európai közösség egyik első megálmodója. Ha hatalomra került volna, a kontinens történelme bizonyára más fordulatot vesz, talán el lehetett volna kerülni a világháborúkat – mondja Kerényi Miklós Gábor, a musical rendezője. Azt is hangsúlyozza: a komoly politikai gondolatok ellenére mégis elsősorban egy gyönyörű szerelmi románc, azaz Rudolf és Vetsera Mária kapcsolata áll a musical középpontjában. Mi az igazság? Amikor Ferenc Józsefet értesítették Rudolf haláláról, a császár állítólag azt mondta: „Csak ne tudja meg senki az igazságot!" Sokan azt valószínűsítik, hogy a trónörökös bérgyilkosok ellen védekezhetett, és az ágy mellett fekvő revolver helyzetéből arra lehetett következtetni, hogy a fejlövést nem maga adta magának, hanem a támadói nyomták kezébe, és ők sütötték el. Ennek a verziónak ellentmondanak, Rudolf búcsúlevelei. Barátjának, Szőgyény-Marich László külügyminisztériumi osztályvezetőnek magyarul írta: „Meg kell halnom, ez az egyetlen mód, hogy úriemberként hagyhassam itt ezt a világot." A tragédia után a császár fő gondja az volt, hogy ha nem is cáfolja a kettős szerelmi öngyilkosságról szóló híreket, legalább Rudolf pillanatnyi elmezavarára való hivatkozással megkapja a Vatikán beleegyezését, hogy fia egyházi temetésben részesüljön. A párizsi Figaro így búcsúzott Rudolftól: „...sejteni lehetett, hogy ő lesz az az ember, aki a politikában és a művészetben tehet valamit a reakciós tendenciák ellen, amelyeket Berlinben annyira pártolnak... És ha meggondoljuk, hogy az, aki most meghalt, Németország ellenfelének számított, és hogy előtte már eltűntek mindazok, akik ugyanebben a hírben álltak, akkor arra a végeredményre jutunk, hogy vannak országok, amelyeknek hihetetlen szerencséjük van".