Rudolf: Mit válasszak én? Mi jó, mi rossz, bár ésszel felérném! A sors nyomomban itt jár A kocka csak pörög, el van vetve már Ez a forgószél hajt hogy húz, hogy űz, nincs a földön, mi megtart Nem lesz visszaút, a döntés rajtam áll Lüktet benn egy hang, szabad élet vár! Csak szállj, csak szállj! Kell, hogy többé válj Légy az, mit lelked kíván Lehetsz még fontos talán A cél úgy hív Mégis miért fél e szív Hűség, vagy lázadás vár? Ki ad most választ nekem végre már? Trónfosztás, zűrzavar botrány, csúf árulás vár rám Ezt hogy tehetném, s miért? A múltból több száz év dörög A császárság örök Hogy szennyeznék be ősi vért? Csak szállj, csak szállj! Miért kell, hogy hőssé válj Békés út miért nem lehet, bősz, öldöklő harcok helyett? Csak én és ő Ez két út, két erő Apám, vagy én, ez a tét Döntenem kell, Istenem... Szörnyűség
Sok álom között... Nincs válasz, csak kérdés |