Rudolf:
Nem figyel énrám, nem hall meg engem
Ön másra figyel, mindig mást ért azt hiszem,
Nem hall meg engem...

Ferenc József:
Ön nem hall meg engem!

Rudolf:
Emlékszem 6-7 éves voltam, ott állt az ajtóban és nézett,
Egy büszke óriás figyelt, s nevetett,
úgy érzem, hogy akkor még szeretett...

Ferenc József:
Igen, a gyermekekkel könnyű,
mikor még őszinték és tiszták,
ám a gyermek gyorsan felnő, és elfelejti honnan érkezett

Hova vész a bizalom, tisztelet?
Azt hiszi mindent lehet!

Rudolf:
Megszabná életemet!

Ferenc József:
Mit tudsz az életről?

Rudolf:
Mindig én vagyok áldozat...

Ferenc József:
A birodalom a fontosabb!
Egy császár mindig erős

Rudolf:
Ön sok emberért felelős, sorsokért, vágyakért!

Ferenc József:
Hiába minden, nem hallja bárhogy is óvom én!

Rudolf: Kár így ítélni!

Ferenc József:
Liberális e szörnyűség...

Rudolf:
Álmodni szép jövőt, ez életünk!
Fejlődés, csak semmi más,

Ferenc József:
Nagy hiba a csalódás

Rudolf: Közérdek a haladás...

Ferenc József:
Hiába minden, félreért engem

Rudolf: Középkor a 20. század kapujában!

Ferenc József:
Már több száz éve hogy áll ez a trón

Rudolf: De hogy szenved a birodalom
Sok-sok felsikló kegyenc között

Ferenc József:
De győzni csak így lehet!

Rudolf:
A múltban ragadni rettenet!

Ferenc József:
Nem tűrök semmi viszályt!

Ferenc József:
Hiába minden, nem hallja bárhogy is óvom én!
nem hall meg engem!

Rudolf:
Nem állok útjába, miért tenném?
Hiszen e változás, bolond remény!
Csak olcsó füst az egész, sok olcsó alku, és kész!

Ferenc József:
A rendszer működik, minden rendben!

Rudolf:
Csak játszom az ostobát...
A pusztulás sincs már messze!

Ferenc József:
Miért nem, értesz meg engem?

Rudolf:
Ó, miért nem, Ó miért nem, Ó miért nem? sohasem!