Dolhai Attila és Mészáros Árpád Zsolt a Dóm téri próbán. Fotó: Segesvári Csaba A szabadtéri tavalyi musicalprodukciójának két sztárja, a Rómeóként sikert aratott Dolhai Attila és a Benvolióként remekelt Mészáros Árpád Zsolt ezúttal ugyanabban a szerepben váltják egymást: Rudolfként. Gyerekkoruk óta barátok, nincs igazi rivalizálás közöttük, Mozart volt az első közös szerepük. Szerencse, hogy a májusi ősbemutatóra mindketten megtanulták Rudolf szerepét, mert Attilával történt egy kisebb baleset, megsérült, és Árpádnak kellett megcsinálnia a további előadásokat. – Vannak a darabban prózai kamarajelenetek, amelyeket nehéz áttenni erre az óriási színpadra. A kőszínházban könnyen magunkkal tudtuk ragadni a nézőket, a Dóm téren viszont meg kell találni a helyes arányokat. A dalokat sokkal könnyebb elénekelni, mert nemcsak a zene, hanem a nagy tér és a szabad levegő is segít – mondja Attila, aki szerint az üzembiztos játékhoz itt is szükséges a kettős szereposztás. – Legfeljebb egészséges rivalizálás lehet közöttünk, figyeljük a másikat a színpadon, és a jó megoldásokat átvesszük. Építő kritikusai vagyunk egymásnak. Ha a populáris zenéjének köszönhetően a Rómeó és Júlia kedvelt volt tavaly, a Rudolf most még hatalmasabb siker lehet. Erre predesztinálja Frank Wildhorn csodálatos muzsikája. Tengernyi szenvedély van benne, ugyanakkor fülbemászóak, líraiak a dalok. Bevallom, az én ízlésemhez közelebb állnak ezek a számok, mint a Rómeó slágerei. – Ezen a hatalmas színpadon az ember szinte eltörpül, kellő önbizalomra, magabiztosságra van ahhoz szükség, hogy négyezer ember előtt felszabadultan játsszunk, és magunkkal tudjuk ragadni a közönséget. Valamilyen klímát kellene beszerelni a Dóm térre, hogy ne főjünk meg. A délutáni próbákon embertelen hőség van – meséli Árpád, akit Attilához hasonlóan sokan megszólítanak Szegeden, hogy megköszönjék a tavalyi előadást. – Rudolf szerepe nagy ajándék, hálás feladat. Noha nem sokban hasonlítok rá, élvezet játszani. Nekem szép gyerekkorom volt, a szüleim mindent megtettek azért, hogy szeretetben nőjek fel, boldog legyek. Párhuzamok Dolhai Attila 1977-ben született, először a Zsámbéki Tanítóképző Főiskolán szerzett diplomát. Nős, két kislánya van: Luca és Emma. Tavaly diplomázott a Színház- és Filmművészeti Egyetemen. Pop- és rockzenész barátai segítségével, közreműködésével nemrégiben jelent meg Ébredjen a nap című szólólemeze. Ezen a CD-n többnyire olyan dalok szerepelnek, amelyek szövegét és zenéjét is maga írta. Mészáros Árpád Zsolt 1974-ben született, 1989 óta játszik. Elvált, egy kisfia van: Bendegúz. MÁZs-Képp énekelek címmel idén jelent meg első CD-je, amelynek lemezbemutató koncertjét nemrégiben tartották szülővárosában, Nyíregyházán. A nagyszabású zenekaros produkció olyan sikert aratott, hogy országos turnét tervez vele. Jövőre Szegedre is elhozná.  Rudolfot tízéves koráig a nagyanyja nevelte, egész életében attól szenvedett, hogy nem kapott elég szeretetet sem az anyjától, sem pedig az apjától. A porosz szellemű katonai nevelés sem tett jót neki. A szerelmi életét is koordinálták, meglehetősen szűkre szabott mozgástérrel rendelkezett. Sok könyvet elolvastam róla, így könnyen át tudom érezni a motivációit. Attilával két, kissé különböző Rudolfot mutatunk meg. Az jár a legjobban, aki mindkét szereposztást megnézi. Az internetes fórumokon olvastam, hogy többen direkt egymás utáni napokra vettek jegyet, hogy mindkettőnket láthassanak. A két Rudolf egyetért abban is: fárasztó, de csodálatos dolog az Operettszínház sztárjának lenni. Egyik sikeres produkcióból léphetnek a másikba, hatalmas rajongótáboruk van. Valaki még közös weblapot is készített számukra. Az előadásaikon rendre felbukkannak külföldi impresszáriók, színigazgatók. Mindig mindent beleadva játszanak és énekelnek, lojálisak a színházukhoz, amely nagy lehetőségeket biztosít számukra. A rengeteg fárasztó próba mellett azért Szeged felfedezésére is marad idejük. – Minden vendéglőt végigeszünk. Imádom a szegedi halászlét, a gulyást és általában a házias ételeket. Szeged olyan családias hangulatú – árulja el Árpád. – Már sokkal jobban érzem itt magam, mint Budapesten.