Cikkek : A szerelem tragikus diadala a Dóm téren |
A szerelem tragikus diadala a Dóm téren
2006.08.01. 15:57
Óriási sikerrel mutatták be a Rudolfot a szabadtérin. A közönség lelkesen ünnepelte a Rudolfot a Dóm téren. Az Operettszínház társulata ezúttal is látványos, ízig-vérig profi musicalprodukcióval kápráztatta el a nézőket.
|
 |
Vágó Bernadett (Vetsera Mária) és Dolhai Attila (Rudolf) Fotó: Karnok Csaba | Hálás lehet a Jekyll és Hyde világhírű szerzőpárosa, Frank Wildhorn és Jack Murphy, hogy új musicaljükből Kerényi Miklós Gábor és csapata bombasikerű világpremiert csinált. Rudolf trónörökös idealizált alakja és a mayerlingi tragédiával záruló love story nem csak a kortársakat izgatta, máig népszerű téma. Alkalmas arra, hogy hatásos zenés darab szülessen belőle. Nehézséget legfeljebb az jelenthet, hogy a korszak bonyolult politikai viszonyait le kell egyszerűsíteni, hogy a néző könnyedén követni tudja.
A cselekményt – keretet adva a produkciónak – Pfeiffer, a bábjátékos narrátorként értelmezi. Rudolf szabadelvű nézetei, haladó szellemű reformtervei miatt apjával, Ferenc József császárral és a bécsi udvarral kibékíthetetlen ellentétbe kerül, válságba jutott házasságából az új szerelem sem jelenthet kiutat, mert nem teljesedhet be. A mindent megfigyelő titkosügynökkel, összeesküvő magyar arisztokratákkal, a főhős ki nem mondott betegségére gyógyírt kerítő kocsissal dúsított történet konfliktusai világosan érthetők. A mozaikokból felépített musicalnek azonban nincs íve, a komponista átfogó zenedrámai szerkesztés helyett csak egymás mellé illesztett slágerekben gondolkodott. Ugyanakkor Wildhorn tudja, mitől lesz fülbemászó egy melódia. Bizonyos számokat hallva persze déjá vu érzése támadhat az embernek, máskor meg túl szirupos egy-egy dal. De ennél sokkal kevesebb zenei invencióval is sikerre vittek már új musicaleket.
A rendező mindent kihozott a darabból. Kerényi Miklós Gábor, alias Kero – ahogyan mostanában szerepel a színlapokon – a zenés színházi műfajok talán legkiválóbb hazai specialistája. A Budapesti
Finálé 2 óra után
Hatalmas villámlások jelezték szombaton este a közelgő vihart. A szabadtéri vezérkara – miután egyeztetett a meteorológiai állomással, és az eső is elkezdett szemerkélni – úgy döntött, nem kezdik el 9-kor az előadást. Hangosbemondón tájékoztatták a közönséget: 10 óra után valószínűleg eláll az eső. A nézők a teraszokon és az árkádok alatt reménykedtek, a szabályok szerint 11-ig várhatnak a kezdéssel, utána hirdetik csak ki az esőnapot.
Negyed 11 körül jelentették be: körülbelül fél óra múlva kezdődhet az előadás. 11 órakor Kerényi Miklós Gábor lépett a színpadra, a telt házat látva megköszönte a nézők kitartását. A karmester 11.11-kor indította a zenekart. A végén, úgy negyed három felé nem rohantak haza az emberek, vastapssal, hosszan ünnepelték a szereplőgárdát. | Operettszínházban felépített egy fiatal, tehetséges, ütőképes társulatot, amely nem kényszeríti kompromisszumokra. Szimpatikus az a bátorság is, amivel hamvasságukat vesztett sztárok helyett ismeretlen fiatal tehetségeket dob mélyvízbe. A Vetsera Máriát felváltva alakító két énekes-színésznő, Vágó Bernadett és Vágó Zsuzsi is legalább akkora felfedezés, mint Janza Kata volt Elisabethként egy évtizede. Mindketten őszinte szenvedéllyel játszottak, fantasztikusan énekeltek, képesek voltak megmutatni a figura ifjonti naivitását, elszántságát, bimbózó nőiességét. Telitalálat a két Rudolf is: Dolhai Attila világszínvonalon énekel, muzikálisabb is, és kicsit érzékenyebbnek mutatja a trónörököst. Mészáros Árpád Zsolt koronahercege karakteresebb, karcosabb, öntörvényűbb.
A két szereposztás között minőségi különbséget legfeljebb Taaffe gróf esetében lehet felfedezni: Földes Tamás hangban, színpadi hatásban is leiskolázza váltótársát. Tetszett Polyák Lilla neuraszténiás Stefániája, Nádasi Veronika inkább vehemens tigrisasszonynak ábrázolta Rudolf feleségét. A kirobbanóan nőies Janza Kata izzó duettet énekelt Földes Tamással, Peller Anna izgalmas, sötét hangon valóságos vampnak ábrázolta Larisch grófnőt. A két Pfeiffer két különböző karakter: Bereczki Zoltáné könnyedebb, humorosabb, játékosabb, Szabó P. Szilveszteré különösebb, mélyebb, titokzatosabb. Ferenc József császárként Németh Attila prózában is szakadatlan fortissimo szól, Jantyik Csaba visszafogottabb, megfontoltabb. Kero koreográfus csapatával – élén a Szegedről indult Duda Évával – látványos, pergő, dinamikus revüképekkel dobta fel a produkciót. Élvezettel fogadták a nézők a Praterben vagy a Café Weltendében játszódó pikáns jelenetet. Khell Csörsz gyors váltásokat lehetővé tevő ötletes díszlete a háttérben látható hatalmas kalitkával a Sasfiók-effektusra, Rudolf egész sorsára, de hobbijára, az ornitológiára is utalt. Makláry László vezényletével nagy odaadással, élvezetesen játszottak a szegedi szimfonikusok. |
|